Autó

Óvatosan próbálok beslisszolni az ajtón, hátha már alszik és nem veszi észre, hogy milyen későn értem haza. Lerakom a kulcsom az előszobában a komódra, a cipőm a helyére teszem majd megszagolgatom a ruháim és arra jutok, még érződik rajtuk a másik illata. Lábujjhegyen elmegyek a mosókonyhához a ház másik végébe – elég nagy ház, hála Autónak, jól élünk. A ruháim sorra dobálom a mosógépbe és épp a nadrágnál járok, mikor rám nyit. Mondhatni, letolt gatyával állok előtte.

Continue reading “Autó”

Időpont

Mikor orvosi rendelőbe lépek, mindig elfog valami megfogalmazhatatlan szorongás. A rendelők nagy részében még tapintható a huszadik század második felének a szelleme, legalábbis bizonyos mértékig és már amennyibe azt a poshadt, rothadó állapotot, ami ránk maradt, szellemnek lehet nevezni. Ha nem lenne ennyi színes szórólap a falakon és egy – egyébként nem működő – lapos tévé a váróban, nem feltétlenül tudnám megmondani, hogy melyik korszakban járok. Ötven éve a festés kicsit kevésbé lehetett lepusztult.

Harmadik napja fáj a torkom és már lázas is vagyok, szóval kiírtam magam betegszabadságra és eljöttem az orvoshoz. Megírja a táppénzes papírt, felír talán tök feleslegesen egy antibiotikumot, amit aztán tök feleslegesen megveszek és bedobom a többi bontatlan közé a fiókba, hátha jó lesz majd valamire. Errefelé az emberekben gyakran alakulnak ki a hörcsögökéhez hasonló felhalmozóösztönök – bennem is.

Continue reading “Időpont”

Közlekedési Minisztérium

Lóhalálában érkezem a Keleti pályaudvarhoz a négyes metró felől. Legnagyobb meglepetésemre senki sincs a pályaudvar területén, sőt, az aluljáróban sincsenek emberek. Kiveszem a fülhallgatót a fülemből, hátha hallok valami furcsát és hallok is, illetve pont az a furcsa, hogy nem hallok semmit. A Keleti környéke sosem csendes.

Alul a Fornetti és a jegypénztárak is zárva. Ez szívás, mert online nem töltött be a MÁV-Start oldala, ami egyébként a MÁV-csoport oldala a főmenü alapján, de igazából a jegy.mav.hu linken jön be, viszont az oldal címébe még mindig a MÁV-Start van kiírva. Ahogy a régi változata, az ELVIRA sem jött be, ami pedig az elvira.mav-start.hu oldalon érhető el. Az egésznek persze semmi értelme, miért hirdeti magát a jegy.mav.hu úgy, mint a MÁV-Start új Elvirája, ha közben az oldalon MÁV-csoportot ír és a régi ELVIRA tölt be a mav-start.hu domain alatt? Persze, minek volt itt bármikor is értelme?

Felsietek a lépcsőkön a kioszkokhoz, de nem működnek. Naná, hogy nem működnek. Az induló és érkező vonatokat jelző ezer éves központi panelen sincs semmi. Biztos megette a fene. Lassan már mindent megevett a fene. Az épületet biztosan. Körülnézek és az újságosok, pékségek, trafikok mind zárva. Ugyan trafiknak hívom őket, ami igazából a dohányárus kevésbé egészségtelennek hangzó megnevezése, de valójában már nem árulnak dohányárut. Igazából nem is trafikok, csak a név valahogy rajtuk maradt, de a lényege elveszett. Szép lassan ez itthon a legtöbb dologra igaz. Például a MÁV-ra is, mert legnagyobb meglepetésemre, egyetlen vonat sem áll a peronoknál.

Continue reading “Közlekedési Minisztérium”

Terror

Úgy volt, hogy azért jövök a Börzsönybe, hogy kivonjam magam a világ szűnni nem akaró nyugtalanságából. A szállásom tipikus régi sátortetős vendégház, országszerte bármerre találni ilyet. A házat erdő veszi körül, és azon kívül, hogy néha egy-egy hangosabb motor bőgése hallatszódik, semmit sem érzékelni a közeli országút zajából.
A ház belülről megrekedt valahol a nyolcvanas évek hazai dizájnjánál, de egyébként semmi kivetnivalót nem találok benne. Első lépésként kikapcsolom a telefonom és beteszem a bejárati ajtó melletti komód fiókjába. Tulajdonképpen az, hogy folyamatosan elérhető vagyok, hogy állandóan értesítéseket kapok, teszi tönkre az életem. Az ember már nem tud úgy fürdeni sem, hogy ne azon kattogna az agya, hogy milyen értesítéseket kapott, milyen reakciókat az üzeneteire a barátaitól.

Continue reading “Terror”

Atomtréfa

Brüsszel

Brüsszelben, a NATO főhadiszállása előtti téren tikkasztó meleg volt. A tér burkolata valósággal sugározta magából a forróságot. A bejárat előtt a tagállamok zászlói szél hiányában mozdulatlanul lógtak, alattuk viszont nagy volt a nyüzsgés. Ideges államfők és hivatalnokaik, hadseregparancsnokok és katonai kíséretük tódultak be az épületbe.
Néhány órája válságtanácsot hívtak össze, mert minden ország minden kéme egyöntetűen azt a jelentést tette, hogy Oroszország hamarosan nukleáris csapást mér Ukrajna több városára és a Baltikumban állomásoztatott NATO erőkre.
– Mindenki elfoglalta a helyét? – kérdezte Stoltenberg, a NATO főtitkára, mielőtt belekezdett volna a mondandójába.
– Nem, uram. A magyarokat nem találjuk.
– Hol a fenébe vannak? Keressék meg őket, az Isten szerelmére! – majd norvégul káromkodott egy ízeset.

Continue reading “Atomtréfa”

Társas

Az idő kérlelhetetlenül, malomkerékként őrölte szét minden kapcsolatomat az évek során. Minden nap egy kicsivel rövidebbnek tűnt, mint az előző és a világ egész egyszerűen csak átlépett felettünk anélkül, hogy észrevettük volna. Haverok, barátok, ismerősök, munkatársak, szomszédok, mind csak jöttek–mentek és valójában nem szenteltünk egymásra több figyelmet, mint a buszmegállóban velünk együtt váró társunkra. Azazhogy talán még a semennyinél is kevesebbet, már ha ez lehetséges.

Az utóbbi időben elkezdtem beszélgetni egy régi barátommal, Robival, akiről kiderült, hogy van egy társasozó ismerősi köre, ahova meghívott. Mivel kétségbeesetten próbáltam a szociális hálómon javítani, ezért kaptam az alkalmon.
– Ne úgy gondolj erre, hogy mindenkit ismerek. Én is csak úgy eljárkálgatok másokhoz. Néha én is áthívok embereket és mindig mások jönnek. Akkor akarsz jönni? – vetette fel.
– Ja, persze.

Continue reading “Társas”

Falánkság

Nálunk, a Föld Étteremben a vendég hozzájuthat a földi élet sava-borsához. Van mindenféle egyedi életformánk. Egysejtűt szeretne a vendég? Na de eukariótát vagy prokariótát? Olyan organizmust, amelynél vitatott, hogy egyáltalán él-e? Ott vannak a vírusok. Többsejtű élőlények esetében még több közül lehet válogatni. Ha állatot szeretne az egyszeri betévedő, akkor találkozhat itt emlősökkel, hüllőkkel, halakkal, satöbbi. Szinte végtelenek a lehetőségek 

Continue reading “Falánkság”

Azok a rohadt madarak

– Azok a rohadt fecskék! – kiáltotta a szomszéd egy hosszú bottal a kezében, ahogy épp megközelítette a tornácán félkészre épített fészkeket.
A jelenetet a saját kertemből néztem végig.
– Segíthetek? – ajánlottam fel magam erre a nemes célra. – Tudom milyen, amikor összeszarják a tornácot.
Körülbelül negyedóra alatt szépen levertük az összes fészek–kezdeményt.
– Miért bántják a fecskéket? – kérdezte egy járókelő.
– Hát önt nem zavarja, hogyha állandóan összeszarják a tornácát? Vagy ha hajnaltól már csipognak a fiókáik? Hogy alszik? – válaszolta a szomszédom.
– Én lakásban élek.
– Ja. Úgy könnyű. Hát tudja, ha nem az ön tornácát szarják össze, akkor nem érti – erőltetett egyfajta lekezelő mosolyt az arcára. – Ezek bonyolult dolgok. Na jó napot!
– Plusz, nem muszáj tűrnünk a madarak terrorizáló pihenés–ellenes csicsergését – erősítettem meg.
– Csicsergését? Bárcsak! Rikácsolását!!

Continue reading “Azok a rohadt madarak”