Terror

Úgy volt, hogy azért jövök a Börzsönybe, hogy kivonjam magam a világ szűnni nem akaró nyugtalanságából. A szállásom tipikus régi sátortetős vendégház, országszerte bármerre találni ilyet. A házat erdő veszi körül, és azon kívül, hogy néha egy-egy hangosabb motor bőgése hallatszódik, semmit sem érzékelni a közeli országút zajából.
A ház belülről megrekedt valahol a nyolcvanas évek hazai dizájnjánál, de egyébként semmi kivetnivalót nem találok benne. Első lépésként kikapcsolom a telefonom és beteszem a bejárati ajtó melletti komód fiókjába. Tulajdonképpen az, hogy folyamatosan elérhető vagyok, hogy állandóan értesítéseket kapok, teszi tönkre az életem. Az ember már nem tud úgy fürdeni sem, hogy ne azon kattogna az agya, hogy milyen értesítéseket kapott, milyen reakciókat az üzeneteire a barátaitól.

Continue reading “Terror”

Atomtréfa

Brüsszel

Brüsszelben, a NATO főhadiszállása előtti téren tikkasztó meleg volt. A tér burkolata valósággal sugározta magából a forróságot. A bejárat előtt a tagállamok zászlói szél hiányában mozdulatlanul lógtak, alattuk viszont nagy volt a nyüzsgés. Ideges államfők és hivatalnokaik, hadseregparancsnokok és katonai kíséretük tódultak be az épületbe.
Néhány órája válságtanácsot hívtak össze, mert minden ország minden kéme egyöntetűen azt a jelentést tette, hogy Oroszország hamarosan nukleáris csapást mér Ukrajna több városára és a Baltikumban állomásoztatott NATO erőkre.
– Mindenki elfoglalta a helyét? – kérdezte Stoltenberg, a NATO főtitkára, mielőtt belekezdett volna a mondandójába.
– Nem, uram. A magyarokat nem találjuk.
– Hol a fenébe vannak? Keressék meg őket, az Isten szerelmére! – majd norvégul káromkodott egy ízeset.

Continue reading “Atomtréfa”

Társas

Az idő kérlelhetetlenül, malomkerékként őrölte szét minden kapcsolatomat az évek során. Minden nap egy kicsivel rövidebbnek tűnt, mint az előző és a világ egész egyszerűen csak átlépett felettünk anélkül, hogy észrevettük volna. Haverok, barátok, ismerősök, munkatársak, szomszédok, mind csak jöttek–mentek és valójában nem szenteltünk egymásra több figyelmet, mint a buszmegállóban velünk együtt váró társunkra. Azazhogy talán még a semennyinél is kevesebbet, már ha ez lehetséges.

Az utóbbi időben elkezdtem beszélgetni egy régi barátommal, Robival, akiről kiderült, hogy van egy társasozó ismerősi köre, ahova meghívott. Mivel kétségbeesetten próbáltam a szociális hálómon javítani, ezért kaptam az alkalmon.
– Ne úgy gondolj erre, hogy mindenkit ismerek. Én is csak úgy eljárkálgatok másokhoz. Néha én is áthívok embereket és mindig mások jönnek. Akkor akarsz jönni? – vetette fel.
– Ja, persze.

Continue reading “Társas”

Falánkság

Nálunk, a Föld Étteremben a vendég hozzájuthat a földi élet sava-borsához. Van mindenféle egyedi életformánk. Egysejtűt szeretne a vendég? Na de eukariótát vagy prokariótát? Olyan organizmust, amelynél vitatott, hogy egyáltalán él-e? Ott vannak a vírusok. Többsejtű élőlények esetében még több közül lehet válogatni. Ha állatot szeretne az egyszeri betévedő, akkor találkozhat itt emlősökkel, hüllőkkel, halakkal, satöbbi. Szinte végtelenek a lehetőségek 

Continue reading “Falánkság”

Azok a rohadt madarak

– Azok a rohadt fecskék! – kiáltotta a szomszéd egy hosszú bottal a kezében, ahogy épp megközelítette a tornácán félkészre épített fészkeket.
A jelenetet a saját kertemből néztem végig.
– Segíthetek? – ajánlottam fel magam erre a nemes célra. – Tudom milyen, amikor összeszarják a tornácot.
Körülbelül negyedóra alatt szépen levertük az összes fészek–kezdeményt.
– Miért bántják a fecskéket? – kérdezte egy járókelő.
– Hát önt nem zavarja, hogyha állandóan összeszarják a tornácát? Vagy ha hajnaltól már csipognak a fiókáik? Hogy alszik? – válaszolta a szomszédom.
– Én lakásban élek.
– Ja. Úgy könnyű. Hát tudja, ha nem az ön tornácát szarják össze, akkor nem érti – erőltetett egyfajta lekezelő mosolyt az arcára. – Ezek bonyolult dolgok. Na jó napot!
– Plusz, nem muszáj tűrnünk a madarak terrorizáló pihenés–ellenes csicsergését – erősítettem meg.
– Csicsergését? Bárcsak! Rikácsolását!!

Continue reading “Azok a rohadt madarak”

Kilakoltatás

Az Aventurierum űrhajó néhány hete érkezett vissza a Naprendszerbe. A hajó célja a Teegarden csillag körül keringő exobolygó, a Teegarden B felkutatása, tanulmányozása, valamint kifejezetten a kolonizálás céljából kifejlesztett homo sapiens hibridek tenyésztése és a környezet rájuk gyakorolt hatásának vizsgálata volt. Az utat az indulás pillanatában leghatalmasabb cégek és mesterséges intelligenciák finanszírozták. Az utasok között a tudósokon túl megtalálhatók ezen vállalatok részvényesei és a vendégeik, többnyire a barátaik, családtagjaik és művészek. Ők voltak az első emberek, akik egy másik, élhető bolygó felszínére léptek.

Continue reading “Kilakoltatás”

Mire kellenek a tanárok?

Miért kellene nekik fizetésemelést adni? Talán több vagy jobb munkát végeznek el, mint idáig? Hogy van az, hogy másoknak kevesebb is elég és mégsem zúgolódnak? Nem lehet, hogy inkább az a gond, hogy túl sokan vannak? Máshol viszont munkaerőhiány van!

A tanárok alapvetően három képesség átadásáért felelősek: írás, olvasás és számolás! Ha a gyerek megtanult olvasni, akkor tulajdonképpen már nincs is szüksége tanárra, hisz a könyvekben ott van minden. Egyébként az írás, olvasás és számolás is mind-mind fondorlatos tudomány, s felesleges is ezekkel terhelni e csöppnyi elméket. A világban való tájékozódáshoz tulajdonképpen az is elég, ha a betűket és számokat felismerik, az okostelefon és a mesterséges intelligencia majd helyettük szavakat formál, a szavak sokaságai pedig gondolatokat mímelnek. Jóllehet, nem a sajátjaikat, de legalább ártalmatlanokat. Fontosabb a biztonság, ne zavarjuk össze egymást még jobban holmi gondolatokkal!

És amúgy is; kinek kell tanulnia? A butáknak! És buták-e a magyarok? Nem! Sokkal okosabbak mindenki másnál! Szóval ha nem vagyunk buták, ugyan minek tanulnánk? És ha nem kell tanulnunk, akkor miért kellene akár egyetlen tanár is?

Fedél

A folyosón félhomály honolt és diáktársaim rendkívüli fegyelemmel csöndben, kettes sorba rendeződve várták a vezénycsengő szavát, hogy bemehessenek technika órára. A technika óra olyannyira fontos volt az iskolának és így számunkra is – no nem mintha sok egyéb tantárgyunk lett volna -, hogy az igazgató, Zoltán Úr tartotta. Az óráin nem lehetett ám csak amolyan hebrencs módjára viselkedni, megkövetelte a rendet és a fegyelmet, valamint az Úr megszólítást. Így, nagy Ú-val. Nem lehetett se nem Zoltán bácsi, se nem Zoltán úr, de nem illett rá a Tanár úr kifejezés sem, legkevésbé a Zolibá. A vezénycsengő – ahogy ő hívta – után nem nyitott azonnal ajtót és az órák sem mindig értek véget. Zoltán Úrban olyan hatalmas bölcsesség lakozott, amit mi, egyszerű nebulók ésszel fel sem érhettünk. Ezért nem érthettük, hogy pontosan mikor is kezdődik az óra, vagy mikor ér véget, ahogy azt sem, hogy amit éppen az órán csinálunk az jó vagy sem. Minden, amit tettünk az egyszerre volt jó és rossz, Zoltán Úr kellett hozzá, hogy kiderüljön az igazság.

Continue reading “Fedél”

Inflációtlanság

Vajon kinek nem elég 10 darab tojás? Reggelire egyébként is fejenként kettő, maximum három darab tojás elfogyasztása javallott. Így 10 darab tojás legalább három, de akár öt napig is elégséges lehet. Ha napi hárommal számolunk, akkor igazából kilenc darab tojás is elég, a tizedik felesleges. Tehát ki akarna tíz darabot venni? És legfőképp: minek? No meg ott a tej. Ki iszik meg két doboz tejnél többet naponta? Ha 2dl tejet öntene mindenki a reggeli kávéhoz, akkor egy liter tej öt napig is elég lenne. Hát minek több? Meg kéne tanulni beosztani. Így aztán adódik is a kérdés: minek egyáltalán két tej? Hiszen, ha egy tej is elég öt napig, akkor miért vinne haza valaki kettőt? És ha már itt járunk, akkor minek 9 darab tojás? Szerintem elég lenne két, maximum darabot hazavinni. Hát az kit zavar, hogy a csirkemellfiléből valahol csak 1kg-ot, valahol pedig csak 3kg-ot lehet venni? Ki eszik ennél többet egyszerre? Elég irreális, hogy valaki leüljön és egymagában 1kg csirkét megegyen, pláne hármat. A cukor a legfeleslegesebb, mert ha 5g cukrot tesz valaki a kávéba vagy a teába, akkor az kétszáz adag! Meg egyébként is meg lehet inni azt a kávét tej nélkül, szóval minek a tej? És ki mondta, hogy csak tojás lehet a reggeli? Vagy hogy csak csirkemellfilé lehet az ebéd? Abból is elég lenne fél kiló vagy kevesebb. Egyébként is, minek a tojás? Persze akkor már cukorra sincs szükség, de azt legalább úgysem kapni.