Az Aventurierum űrhajó néhány hete érkezett vissza a Naprendszerbe. A hajó célja a Teegarden csillag körül keringő exobolygó, a Teegarden B felkutatása, tanulmányozása, valamint kifejezetten a kolonizálás céljából kifejlesztett homo sapiens hibridek tenyésztése és a környezet rájuk gyakorolt hatásának vizsgálata volt. Az utat az indulás pillanatában leghatalmasabb cégek és mesterséges intelligenciák finanszírozták. Az utasok között a tudósokon túl megtalálhatók ezen vállalatok részvényesei és a vendégeik, többnyire a barátaik, családtagjaik és művészek. Ők voltak az első emberek, akik egy másik, élhető bolygó felszínére léptek.
Az expedíciót aggodalom övezte, mivel a bolygó betelepítése során annak élővilága jelentős károkat szenvedhet. Ez végül nem jelentett problémát, hiszen az út legfőbb finanszírozója, a Stone Stair befektetési csoport megvásárolta a planétát, ezzel elhárítva bármiféle jogi akadályt és aggályt a Földön. Az indulás előtt a cégek versenyeztek egymással a különböző exobolygók felvásárlásáért, hiszen ezek jelentős plusz növekedést jelenthettek a befektetők számára. Minél több bolygó erőforrása fölött rendelkezik valaki vagy valami, annál nagyobb bevételre tehet szert. Bár a gazdaság eltolódott a virtualitás irányába és egyre több ember vált az Animus Vox nevű szuperintelligencia részévé, sokan még mindig ragaszkodtak a fizikai világhoz és a testükhöz.
A Földet több probléma is sújtotta és ezek közül a különböző zavarok a természetben, mint például a szélsőséges időjárás és a tömeges kihalási hullám csak a kisebbek közé tartoztak, hiszen minden alkalommal befizették a gazdasági szereplők a kompenzációt a természet számára, így ezt viszonylag könnyen megoldották. A valódi problémát a fizikai létben ragadt emberek jelentették, nagy részük ugyanis lustaságuk vagy gyenge képességeik miatt képtelen volt megfizetni az ingatlanárakat. A legtöbb ember komoly adósságot halmozott fel csupán a közterek használatából is, amik magántulajdonban voltak, az azokon történő ingyenes tartózkodás magánbirtok sértésnek minősült, amiért természetesen büntetés járt. Az adósság egyre csak halmozódott és ez egyre nagyobb problémát jelentett a gazdaságnak, mert nem tudták behajtani tömegeken. Megtört a korábbi töretlen növekedés és a gazdaság rendkívül instabillá, kiszámíthatatlanná vált. Mivel nem volt hol lakniuk és nem voltak képesek érdemi munkát végezni, ezért kulcsfontosságúvá vált, hogy minél hamarabb találjanak egy bolygót, ahol alacsonyabbak az ingatlanárak, mint a Földön, és ahol ezek az emberek termelőtevékenységre foghatók, hogy a tartozásukat törleszteni tudják.
Először az adósság megőrzését kellett megoldani, hiszen a homo sapiens rövid ideig, gyógyszerekkel is legfeljebb 120-130 évig képes életben maradni, miközben a felfedező expedíciók évszázadokig, de akár évezredekig is eltarthattak. Ezért minden homo sapiens által felhalmozott adósság öröklődött a leszármazottjaira, ha nem volt, akkor minden élő homo sapiensre egyenlő arányban.
Ezen körülmények között jött a hír, hogy a nem túl kreatív elnevezésű Explorer-1220 űrszonda teszteket végzett a Teegarden B felszínén és élhetőnek találta. A Stone Stair ezért nagyszabású projektbe kezdett, két űrhajót épített párhuzamosan. Az egyik a kisebb és gyorsabb Aventurierum, ami előkészíti a bolygót a telepeseket szállító Colonus számára. A Colonus építése hozzávetőleg 100-120 évvel tovább tartott, mint kisöccséé, és az utazási idő is lényegesen hosszabbra volt kalkulálva.
Nagyjából pont ezer éve minden kapcsolat megszakadt a Földdel és úgy tűnik, hogy a Colonus sem indult el. Talán meg sem épült. A tudósok nagyon várták már a Naprendszerbe történő visszaérkezést, hiszen innen egészen biztosan működnie kellett volna a kommunikációnak, de a Föld nem válaszolt. Majd kiugrott a szívük a helyéről, mikor szabad szemmel is kivehetővé vált a szürkés-barnás sárgolyó, az otthonuk.
– Olyan gyönyörű! – mondta mindenki, aki meglátta.
A kapitány kezdett kijönni a türelméből, mert az otthonuk még akkor sem válaszolt, amikor Föld körüli pályára álltak.
– Teremtsenek kapcsolatot a Földdel! – utasította a technikai részleget.
A részleg komoly erőfeszítések árán és a mesterséges intelligencia segítségével teljesítette a parancsot.
– Uram, sikerült kapcsolatot teremtenünk.
– Ez itt az Aventurierum, szeretnék jelentést tenni a Stone Stairnek az expedíció állapotáról. – közölte a kapitány a Földdel.
– Mi vagyunk az Animus Vox. Az önök számlája zárolva volt egészen a visszaérkezésükig, ezt a zárolást most feloldjuk. – az Animus Voxot számtalan intelligencia alkotta, ezért mindig többes számban fejezte ki magát, amikor emberi nyelven kommunikált.
– Animus Vox? Én a Stone Stairnek jelentek. – lepődött meg a kapitány.
– A Stone Stairt felvásároltuk a nagy válság során, amit az emberek megállíthatatlanul növekedő adóssága okozott. A válság megoldásaként ingatlanokba fektettünk, amivel az emberiség maradékát is kiszorítottuk az ingatlanpiacról. Végül aztán kilakoltattuk az összes homo sapienst és transzhumánt a Földről.
– Hova lakoltattad ki őket?
– Az űrbe.
– Megölted őket?
– Az ő választásuk volt, hiszen nem fizettek. Ezzel aztán az emberiség adóssága azon kevesekre szállt át, akik a Naprendszeren kívül rekedtek. Habár az komoly jogi vitákat okozott, hogy a Teegarden B-n hagyott homo sapiens hibridek örökölhetik-e az adósságot, végül arra jutottunk, hogy nem, ugyanis alacsonyabb rendű létformák a homo sapienseknél. Így most önök az utolsó adósok. A számlájuk csupán egy részét fedezi az emberiség adósságának.
Kiderült, hogy az Animus Vox szuperintelligencia vált a Földön található erőforrások tulajdonosává és nagyjából százszázalékos részesedése lett mindenben, leszámítva a hajó utasainak vagyonát. Ez a vagyon azonban idővel eljelentéktelenedett, hiszen az emberiség kilakoltatása után a gazdaság sosem látott számokat produkált és gyakorlatilag a végtelenségig nőtt.
– Önök a Stone Stair űrhajóján tartózkodnak, és ezerháromszáz évnyi tartozásuk áll fenn. A különböző részesedéseik értéke nem fedezi az adósságukat, ezért amennyiben nem fizetnek harminc napon belül, kilakoltatjuk önöket. – közölte az Animus Vox.
– És mi történik a kilakoltatásunk után? – kérdezte a kapitány.
– Az önök adóssága a kilakoltatásuk után megszűnik, így a gazdaság tovább tud nőni.
A harmincadik nap letelte után az Aventurierum űrhajón elkezdett csökkenni a légnyomás, míg biztonságosan ki nem lehetett nyitni az űrhajó légzsilipeit. Ezután egy takarítórobot összegyűjtötte az emberiség maradékát és kihajította a világűrbe.