A könyvben szereplő karakterek arcát az elején számomra mindig homály fedi. Egy szereplő a megismerkedésünk pillanatában nem több puszta sziluettnél, egy távoli alaknál a ködfátylon túl. Aztán ahogy többet tudok meg róla, úgy válik egyre tisztábbá és néha, a történet végére, élettelibbnek tűnik az élőknél is.
Author Archives: Ugró Dániel
Autó
Óvatosan próbálok beslisszolni az ajtón, hátha már alszik és nem veszi észre, hogy milyen későn értem haza. Lerakom a kulcsom az előszobában a komódra, a cipőm a helyére teszem majd megszagolgatom a ruháim és arra jutok, még érződik rajtuk a másik illata. Lábujjhegyen elmegyek a mosókonyhához a ház másik végébe – elég nagy ház, hálaContinue reading “Autó”
Időpont
Mikor orvosi rendelőbe lépek, mindig elfog valami megfogalmazhatatlan szorongás. A rendelők nagy részében még tapintható a huszadik század második felének a szelleme, legalábbis bizonyos mértékig és már amennyibe azt a poshadt, rothadó állapotot, ami ránk maradt, szellemnek lehet nevezni. Ha nem lenne ennyi színes szórólap a falakon és egy – egyébként nem működő – laposContinue reading “Időpont”
Közlekedési Minisztérium
Lóhalálában érkezem a Keleti pályaudvarhoz a négyes metró felől. Legnagyobb meglepetésemre senki sincs a pályaudvar területén, sőt, az aluljáróban sincsenek emberek. Kiveszem a fülhallgatót a fülemből, hátha hallok valami furcsát és hallok is, illetve pont az a furcsa, hogy nem hallok semmit. A Keleti környéke sosem csendes. Alul a Fornetti és a jegypénztárak is zárva.Continue reading “Közlekedési Minisztérium”
Terror
Úgy volt, hogy azért jövök a Börzsönybe, hogy kivonjam magam a világ szűnni nem akaró nyugtalanságából. A szállásom tipikus régi sátortetős vendégház, országszerte bármerre találni ilyet. A házat erdő veszi körül, és azon kívül, hogy néha egy-egy hangosabb motor bőgése hallatszódik, semmit sem érzékelni a közeli országút zajából.A ház belülről megrekedt valahol a nyolcvanas évekContinue reading “Terror”
Atomtréfa
Brüsszel Brüsszelben, a NATO főhadiszállása előtti téren tikkasztó meleg volt. A tér burkolata valósággal sugározta magából a forróságot. A bejárat előtt a tagállamok zászlói szél hiányában mozdulatlanul lógtak, alattuk viszont nagy volt a nyüzsgés. Ideges államfők és hivatalnokaik, hadseregparancsnokok és katonai kíséretük tódultak be az épületbe.Néhány órája válságtanácsot hívtak össze, mert minden ország minden kémeContinue reading “Atomtréfa”
Társas
Az idő kérlelhetetlenül, malomkerékként őrölte szét minden kapcsolatomat az évek során. Minden nap egy kicsivel rövidebbnek tűnt, mint az előző és a világ egész egyszerűen csak átlépett felettünk anélkül, hogy észrevettük volna. Haverok, barátok, ismerősök, munkatársak, szomszédok, mind csak jöttek–mentek és valójában nem szenteltünk egymásra több figyelmet, mint a buszmegállóban velünk együtt váró társunkra. AzazhogyContinue reading “Társas”
Falánkság
Nálunk, a Föld Étteremben a vendég hozzájuthat a földi élet sava-borsához. Van mindenféle egyedi életformánk. Egysejtűt szeretne a vendég? Na de eukariótát vagy prokariótát? Olyan organizmust, amelynél vitatott, hogy egyáltalán él-e? Ott vannak a vírusok. Többsejtű élőlények esetében még több közül lehet válogatni. Ha állatot szeretne az egyszeri betévedő, akkor találkozhat itt emlősökkel, hüllőkkel, halakkal,Continue reading “Falánkság”
Azok a rohadt madarak
– Azok a rohadt fecskék! – kiáltotta a szomszéd egy hosszú bottal a kezében, ahogy épp megközelítette a tornácán félkészre épített fészkeket.A jelenetet a saját kertemből néztem végig.– Segíthetek? – ajánlottam fel magam erre a nemes célra. – Tudom milyen, amikor összeszarják a tornácot.Körülbelül negyedóra alatt szépen levertük az összes fészek–kezdeményt.– Miért bántják a fecskéket?Continue reading “Azok a rohadt madarak”
Egy elképzelt, alternatív történelem
Szívünk egész melegével köszöntjük vendégeinket a magyar kommunisták és a magyar társadalom összes haladó erői nevében!