Köztársasági Horgász

Hajnali négy óra volt, amikor felkelt és a levegőt frissen főtt kávé illata töltötte meg. Mire kiért a konyhába, minden szépen elő volt készítve a számára. Nem szerette az új keletű flancos kávékat, a régi kotyogósban készült a kedvence. A ruhái frissen mosva, kikészítve várták őt az előszobában. Egy kis fonott kosárban oda voltak készítveContinue reading “Köztársasági Horgász”

Medence

Amióta csak az eszemet tudom, valahol a Medence alja környékén élhettem. Bár nem tudom, pontosan, hogy hol van a legalja, lehet, hogy nincs is. Egyesek szerint, ahol én vagyok, az már inkább a teteje, mert legalább van egy kis fény. Ha az ember a vízben él, akkor előbb-utóbb alkalmazkodik hozzá. Levegőt nem kap sohasem úgyContinue reading “Medence”

Sodródás

Az elmúlt nyolc hónapot az Európa elnevezésű bányász-űrállomáson töltöttem. Az állomás feladata a kisbolygóövbéli aszteroidák nemesfémkészletének a bányászata. A munkát magát természetesen nem emberek végzik. Mi amolyan karbantartók, technikusok vagyunk. Bizonyos dolgokat a robotok még mindig alacsonyabb hatékonysággal képesek ellátni. Bár az ember alapvetően drága, életben tartásunk az űrben körülményes, erre az egy feladatra jellemzőenContinue reading “Sodródás”

Túró

Ha én tej lennék, aludttejjé majd túróvá válnék. Nem gondolnék többet a problémás folyékony halmazállapotú napjaimra, mert akkor már darabos lennék! Felhasználnának aztán a legfinomabb ételekhez, sütikbe, palacsintákba kerülnék, reggel talán kenyérre kennének, mellém tejet innának. Éhséget oltanék, hűtőben egész nap ellennék. Kibontás után kis darabkákban a földön szétszóródnék, a szőnyegbe beletapadnék. De nem vagyokContinue reading “Túró”