Mikor orvosi rendelőbe lépek, mindig elfog valami megfogalmazhatatlan szorongás. A rendelők nagy részében még tapintható a huszadik század második felének a szelleme, legalábbis bizonyos mértékig és már amennyibe azt a poshadt, rothadó állapotot, ami ránk maradt, szellemnek lehet nevezni. Ha nem lenne ennyi színes szórólap a falakon és egy – egyébként nem működő – laposContinue reading “Időpont”